BMW S 1000 R vs. Triumph Speed Triple RS teszt

Vannak párbajok, amik villámokat szórnak. Nem csak technikai elgondolásokat vetnek össze, hanem alapvető kérdéseket is feszegetnek. Lineáris vagy robbanásszerű? Hidegen számító vagy szenvedélyes? Intenzív összehasonlító tesztünk során a versenypályán egymásnak feszült a két jelenleg legjobb naked bike: a BMW S 1000 R (2025) és a Triumph Speed Triple 1200 RS (2025). Ritkán volt egy összehasonlítás ennyire sokoldalú és tanulságos. Nils Müller, alias NastyNils, és kollégája, Markus "Mex" Pinter közösen álltak a ringbe, hogy analizálják a két teljesítmény-óriást. Ami következik, az a technika, a karakter és a tiszta érzelem kendőzetlen ütköztetése.

A BMW S 1000 R tipikusan bajor ergonómiával fogadja a motorost: rendezett, hozzáférhető, logikus. NastyNils úgy írja le az indulás érzését, mint ami ismerős és átgondolt. Mex Pinter, aki 1,90 m magas és nem éppen kistermetű, szintén azonnal megtalálja a kényelmes pozíciót. A térdszög sportos, de nem szűk, a kormány mélyen van, az első kerékkel közvetlen a kapcsolat. Az ember "benne" ül a motorban, nem rajta. Ezzel szemben a Triumph Speed Triple RS inkább klasszikus naked bike érzést kelt. A motoros integrációja közvetlenebb. Különösen a magasabb pilóták számára kínál jobb térdszöget és több tartást a motoron Mex szerint. Az eltérés finom, de érezhető.

6.000 fordulat/perc, és a BMW erőteljesen tovább húz. Nincs sokkhatás, nincs kapkodás, csak egy lineáris erőfelépítés, ami bizalmat ébreszt. A gáz finoman reagál a markolatra, az elektronika (Dynamic Pro Mode) finoman szabályoz, de engedélyezi a wheelie-ket a második és harmadik fokozatban. Kritikapont? A kormány rezgései. A függetlenített bilincsek és a nehéz kormányvégsúlyok ellenére érezhető bizsergés.

A Triumph 1160 köbcentivel, 183 lóerővel és egy motorral kontráz, ami Mex és Nils szerint több karizmával bír. Már 5.000 fordulat/percnél is magabiztos erővel húz a háromhengeres. A vezetési élmény élénkebb, izgalmasabb, érzelemdúsabb. Különösen tetszett mindkét tesztelőnek a gázreakció. Még nagy teljesítménynél is a dózis selymesen sima marad. Az elektronika a Track Mode-ban sokat enged, de annyira átláthatóan működik, hogy a motoros sosem érzi magát megfosztva az irányítástól. Azonban a háromhengeresnek is megvannak a hátrányai. A motor + quickshifter + váltórendszer összkoncepciója a BMW-nél még jobban működik. A váltások feszesebbek, precízebbek és rövidebbek.

A BMW félig aktív futóműjéből összességében hiányzik a kifinomultság. Nils kritizálja a „csontos visszajelzést” a kisebb útegyenetlenségeknél. Mex az első milliméterek csillapítási reakcióját fejlesztendőnek tartja. Gyors kanyarokban azonban megadja a szükséges precizitást, stabil és érthető marad. A Triumph más utakon jár: az Öhlins Smart EC 3.0 rendszerrel már más ligában játszik. Az apró egyenetlenségeket magabiztosan elnyeli, erős fékezésnél pedig kiváló támaszt nyújt a futómű. Mex még "referenciaosztályról" is beszél. A széles kormány és az aktívabb üléspozíció könnyebb irányváltásokat tesz lehetővé, a bekormányzási viselkedés agilisabb, mint a BMW-nél.

Általánosságban a futómű is magyarázza a Triumph és a BMW közötti árkülönbséget. Akik maximális tökéletességet keresnek ebben a témában, jobban járnak a Triumph-fal. A Triumph nem kockáztatott, csak telepítette a jelenleg legdrágább és legjobb rendszert a piacon. A BMW megoldása gyakorlatias és jó, a vásárlók 70%-ának teljesen megfelel, de minőségileg egy alacsonyabb szinten helyezkedik el.

Mindkét motor nagy lassulási teljesítményt nyújt. A BMW éles nyomásponttal és konstans teljesítménnyel ragyog többszörös körök alatt. A hátsó kerék elemelkedés-érzékelője kikapcsolható a Pro módba – áldás a versenypályára. A Triumph sem marad el ettől, bár a kar útja hosszabb és a nyomásérzet nem annyira közvetlen. Mégis: a Brembo rendszer monoblock nyergekkel brutálisan hatékony. Feltéve, hogy bekapcsolja valaki a Track módot – mert csak akkor alkalmas a rendszer a versenypályára. Ellentétben a futóművel, a Triumph nem tudja úgy integrálni a jobb hardvert a fék esetében, hogy az azonnal "játékmódosítónak" tűnjön a tesztpilóták számára. Közvetlen összehasonlításban a fékek hasonlóan jónak tűnnek.

A célegyenesben a BMW gyűjti a pontokat: ergonomiája, hibátlan váltásai és valamivel jobb aerodinamikája kicsit stabilabbá teszik a célegyenesben. A Triumph impulzívabbnak, követelőzőbbnek, de jutalmazóbbnak is hat. Több adrenalint ad. A motornak nagyobb az ütése, így mindig apró impulzusokat hoz a járműbe. Ez jelleget kölcsönöz neki, de nagy sebességnél egy csipetnyi nyugtalanságot eredményez. Nagy tempónál a szél a Triumphot összességében hevesebben éri el, ami több nyugtalansághoz vezet, mint a BMW esetében. Valahogy a BMW-nek sikerült az S 1000 R esetében jobb aerodinamikát elérnie, mint a Triumphnak.

Mindkét motorkerékpár elektronikailag teljesen azonos szinten van. A BMW egyértelműen strukturált kezelési koncepcióval pontoz. Minden az alaposan bevált gomb, tárcsa és TFT kombinációján keresztül működik. A Triumph kezelése valamivel nehézkesebb, de a futóműnél még több finomhangolási lehetőséget biztosít. Összességében mindkét tesztpilóta egyetértett: a BMW kezelési koncepciója jobb, és a BMW mobilalkalmazása is felülmúlja a Triumphét. Azonban a félaktív Öhlins Triumph futómű lehetőségei valóban erőteljesek – sokkal messzebbre nyúlnak, mint a BMW esetében.

Ez egyike volt azoknak a napoknak, amelyeket sosem felejt el az ember – a levegőben érződő energia miatt. A 1000PS Bridgestone Pályanapok 2025 áprilisában, a Pannonia Ringen messze többek voltak, mint egyszerű rendezvények. A sebesség ünnepe volt ez, a lelkesedők találkozója, a közösség lüktető szívdobbanása. A szezonkezdet mindig különleges. Kora reggel lánckenő és friss gumi illata szállt a levegőben, a bokszutcák reménnyel telve zümmögtek, és amint az első motor a pályára gördült, az aszfalt elektromosságtól vibrált. Itt, ezen a magyar versenypályán, folyamatos íveivel és kihívást jelentő fékezési zónáival minden kanyar egy kiáltványszerű élményt jelentett. Pontosan ebben a környezetben, a hasonlóan gondolkodók társaságában, és az égető magas fordulatszámú négyhengeresek hangfüggönyével körülvéve zajlott a közvetlen összehasonlítás a BMW S 1000 R és a Triumph Speed Triple RS között – ennél autentikusabb, őszintébb és intenzívebb tesztet nem lehetett volna elképzelni.

https://www.1000ps-trackdays.at

A végén ennek az intenzív összehasonlításnak a tanulsága: a BMW S 1000 R fantasztikus motor mindenki számára, aki 4-hengeres és kiszámítható viselkedést keres. Ez az a szerszám gyors köridőkhöz, amellyel sosem érzi magát túlterheltnek. Ugyanakkor a Triumph Speed Triple RS több adrenalint, nagyobb figyelmet a részletekre és a jobb Öhlins futóművet kínálja. A Triumph összességében egy erős karakterű naked bike. A BMW viszont a 4-hengeres motorral és sportmotor gyökereivel simább összhatást nyújt. Könnyebben hozzáférhető és kevesebb erőfeszítéssel vezethető. Ha összeadjuk a jellemzőket és erősségeket, a Triumph nyer. Ha 10 embernek kellene ajánlanom a paddockban egy megfelelő motort, akkor is 7-szer a BMW-t és csak 3-szor a Triumph-t választanám. A jobb futóművet és a részletek finomságát nem mindenki fogja értékelni, de a BMW hozzáférhetőségét minden pilóta az első métertől élvezi.

Minden adat és tény a két motorról közvetlen összehasonlításban.